"Figyeljetek,létezem fogja már valaki a két kezem"

"Boldogít,és kísért,megfolyt és elűz..legyél Te is EMOS!"

"Minek találták fel a villanyt?Hogy lássuk,milyen szar világban élünk?"

"Öngyilkosság,halál,örök depresszió,legyél inkább EMO!"

Rám nehezedik egy emlék,Egyszer az ablakra fagyott az arcom,úgy vártam valakire,akiről azt
hittem, hogy szeret. Még bennem szoronganak a könnyek mert nem jött el mégsem.?

Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen. Óvatlan pillanatban megcsúszik lába és elnyeli őt a sötétség szája.

Mit kellene tenni érte és ellene?Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom.

Oh, drága magány, az egyetlen társam, kivel már az életet, oly sokszor megpróbáltam, S mindig ugyanaz, csalódások sora, Mindig nézz előre, de vissza soha...

Légy jó és magányos leszel.

"Kövesd a megérzéseidet, ahogy a régi hajósok követték a csillagokat. Az utazás lehet magányos, de a csillagok elvezetnek célodhoz."

"Hideg, unalmas őszben borús eső esik nagy szomorú-szükre felhő mélyéből, de nézz a gyönyörű, csillogó-átlátszó, ezerszínű, vidáman szépséges vízcseppbe, és gondolj csak jobban bele: Honnan veszed, hogy az eső, színes-sárga avarra cseppenő, gyönyörű vízcsepp-kavalkád szomorú?"

"Átvágnak bánatodon, és otthagynak mozdulatlanul... ócska emléktárgyak között."

Csak akkor jövünk rá, hogy valaki milyen fontos volt nekünk, mikor elveszítettük.

Pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, Hogy megálmodtalak.

Itt ülök egyedül, földön kuporodva várom, hogy valaki vállam simogassa várom őt, ki nem jön el soha.

A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.